ich weiß gar nicht was ich tun soll.
Egyáltalán nem tudom, mit kéne tennem. Elvileg mi legjobb barátok vagyunk már évek óta. De amióta együtt táboroztunk, megváltoztak a dolgok. A nép odabent azt pletykálta, hogy mi biztosan járunk, és utánozzuk Pattinson bácsiékat, hogy az elején titkoljuk a dolgot. De nem. Egyszerűen megtaláltam a lelki társam. Ő is kpopper, én is kpopper. Ő is kukutyini, én is kukutyin. Imád zabot hegyezni, ahogy én is. Olyan széltoló a malomgyárban, mint én. Tehát megtalálta zsák a foltját. Időtlen idők óta ismerjük egymást, szinte törvényszerű volt, hogy ilyen közel kerülünk majd egymáshoz. De én sose gondoltam rá úgy, mint a partneremre.
Hazudok, mert már volt, hogy elfantáziálgattam. De csupán a pletykák áldozata lettem. Aztán rádöbbentem, hogy nincs semmi. Hiszem én minden vagyok, csak épp vonzó nem, szóval esélytelen, hogy szegény belém essen. Ha meg igen, akkor - Isten bocsássa meg, de - egy buta. Mert nálam csak jobbat találhat, ha egy kicsit is körülnéz.
Az utalgatásai miatt megint kezdek belezúgni. Most intenzívebben, mint akkor. Még a boxedzésére is meghívott. Én pedig egyik pillanatban vigyorgok, mint a tejbetök, másikban elgondolkodva bámulok magam elé, miközben öcsém nézi az így jártam anyátokkalt.
Tudom, hogy nem nagy dolgok, nem a világ vége, amit érzek és talán még félre is értek mindent - bár nem hiszem -, de jól esne pár komment, hogy ti voltatok-e már ilyen helyzetben. És ha igen, hogyan alakult? Miképp kell viselkedni. Sose volt még pasim, és nem is terveztem a dolgot. De ha esetleg, akkor legyen.
|